Az őskori ember, a beszéd megjelenése előtt is kommunikált: jeleket használt. Sok olyan képnyelv létezett, melyek pontos feltárása napjainkig nem történt meg, holott azok akkor azonnal közvetítették üzenetüket.

Gondoljunk csak a barlangrajzokra. Egyetlen jel kifejezhet érzelmet, kiválthat reakciót, utalhat egy egész népre, vagy egyetemleges emberi hitre, akár felidézheti a történelmet, vagy tudományos információt – nyelvekre való tekintet nélkül.

Az útjelző nyilak könnyen, mindenki számára értelmezhető jelek, de léteznek olyanok is, melyek bonyolultak, elvont fogalmakra utalnak. Az ember kulturális, vallási, mitológiai fejlődése során bizonyos jelekre olykor egymással ellentétes jelentések rakódtak.

Vannak jelképek, melyek minden kultúrában megjelennek – például az Életfa szimbóluma – és vannak olyanok, melyek unikálisan csak egy adott kultúrkörhöz köthetők. De egy biztos: az emberiség története során a szimbólumoknak a vallás területén jutott a legfontosabb szerep. A nagy világvallásokban: a buddhizmusban, hinduizmusban, iszlámban, kereszténységben és a zsidó hitrendszerben éppúgy, mint a különböző afrikai törzsi vallásokban, az észak-amerikai indiánoknál, vagy az ausztrál őslakosoknál.
A jelképek a mágiában és az okkultizmusban döntő fontosságúak, a használt jelképek jelentéstartalma rendkívül sokrétű.
Az azonosságtudat legismertebb mai szimbólumai a céglogók, céges emblémák és az országok zászlói. Habár címert ma már csak a legnagyobb nemesi családok használnak, a világ nagy, vezető cégeire a mai napig jellemző használatuk. Ma már némely cég neve, vagy egy-egy terméke, márkája olyan erős szimbólummá vált, hogy kikerülésük lehetetlen.