A képeslap

A KÉPESLAPOK TÖRTÉNETE
A képeslap – a számolócédulával ellentétben – ma is mindennapi életünk szerves tartozéka, és többnyire nem kerül papírkosárba, inkább fiókokba, dobozokba teszik emlékőrzőként. Hatalmas a gyűjtőtábora is, kis hazánkban több cég szakosodott képeslapok árverésére.

Ma is eldöntetlen az a vita, hogy melyik országban jelentek meg az első képeslapok, illetve az előzményének tekinthető lapok, az úgynevezett előfutárok, amik még kép nélküliek voltak. A skót gyűjtők váltig hangoztatják, hogy az első „Compliments of the Season” (Kellemes ünnepeket) feliratú lapokat 1841-ben állították elő egy könyvkereskedő nyomdájában. Ekkor már egy éve létezett az első postabélyeg, és egy penny díjszabással borítékban adták fel a kártyákat. 1861-ben a philadelphiai J.P. Carlton és H.L. Lipman szabadalmaztatott egy lapot, aminek egyik oldalán három pontozott vonal szolgált a címzésre és egy üres kocka volt a bélyeg helye. A Lipman – féle lapokon nem voltak illusztrációk, bár egyes cégek nyomtattak rájuk rajzos reklámot. Fentiekkel szemben a franciák viszont azt állítják, hogy az első képeslap az 1870-1871-es francia – porosz háború terméke. Egy élelmes papírkereskedő ugyanis a közelében állomásozó katonai egység emblémáját nyomtatta kartonlapra, és így született meg a képeslap – a franciák szerint. Ausztriában és Magyarországon 1869 október 1-én hozták forgalomba az első postai lapot, melynek „Correspondenz – Karte” felirata alá az osztrák, illetve magyar címer volt nyomtatva. (Magyarország 1867-től saját postai igazgatással rendelkezett, de postai értékcikkeit Bécsben nyomták.) A megjelenés után egy hónappal a feliratot „Levelezési lap”-ra változtatták. A követőkre nem kellett sokáig várni. Németországban 1870 június 25-én adták ki az elsőt, Angliában pontosan egy évvel az osztrák után, 1870 október 1-jén vezették be, az Egyesült Államokban 1873 május 1-jén hozták forgalomba. Néhány adat a népszerűség szemléltetésére: Magyarországon már a megjelenés napján 10 ezer, hat hét alatt pedig 1 millió fogyott! Németországban két hónap alatt 2 millió darabot vásároltak, az Egyesült Államokban pedig egyetlen hónap alatt 31 milliót!
Fentiek alapján szinte természetesnek vehető, hogy azt sem tudták mind a mai napig eldönteni, hogy hol jelent meg először az illusztrált, tájképeket ábrázoló képeslap. Moszkvai és isztambuli épületeket, vonatot, gőzhajót ábrázol az a lap, amit egy Bécsben megjelenő folyóirat adott ki 1870 végétől.

Egy francia gyűjtő birtokában van egy 1873 július 22-i keltezésű, menedékházat ábrázoló lap – ennek ellenére az 1899-ben Nizzában rendezett nemzetközi képeslap – kiállításon első kiadványként egy 1874-es Rudelsburgi – lapot mutattak be. A legtöbben az első valódi illusztrált lapot 1882-re datálják, ezt a bajor posta adta ki. A vita abból adódik, hogy máig nem tudták eldönteni az”igazi első” kritériumát, mivel kezdetben az illusztráció csupán a levelezési oldal egy töredékét, legfeljebb harmadát – felét foglalta el. Főleg tollrajz, vízrajz, később fénykép alapján készült az illusztráció, fekete – fehér kőnyomtatással, majd színes kőnyomtatást, utóbb mély és magasnyomást használtak a kiadók. Ritka kivételt jelentő eljárás volt a rézmetszet, ezt például Ferenc József uralkodásának 60. jubileumára, 1908-ban használták. A jobb kivitelezés érdekében a lapokhoz többréteges papírt használtak, de préselt selyem és bőr is szerepel a különlegesen előállított lapok között.

A klasszikus korszak vége felé megjelentek az első fényképek alapján készült tájképes lapok, elsősorban Németországban, Franciaországban és Romániában (!) is. Ami azonban a XIX. század utolsó éveire különösen jellemző, az a művészi képeslapok kiadása. Nem nagynevű festők alkotásainak reprodukcióiról van szó (azok is kelendőek voltak), hanem kifejezetten képeslapok formájában való sokszorosítás céljából készült tollrajzokról, metszetekről, vízfestményekről. A legnevesebb művészek sem utasították vissza a képeslapkiadók felkérését, bár voltak olyanok, akik csupán jóváhagyták alkotásaik reprodukálását, vagy álnéven forgalmazott lapokért vettek fel honoráriumot. Ezek az illusztrátorok valamennyien a szecessziós irányzat művelői voltak, működésük átnyúlt a XX. század első évtizedébe.

A képeslap második, „arany” – korszaka 1901-1914 közé tevődik. Ekkor a legkedveltebbek a művészek által rajzoltak – festettek voltak, amikből nagy sorozatok születtek. Nálunk az 1908 és 1913 között Bécsben megjelent „Wiener Werkstatte” a legismertebb. A nagyszerű nyomdatechnikai kivitelezésű lapok között vannak ünnepnapi köszöntők, színésznőket, divatkreációkat, zodiákus jegyeket, stb. ábrázolók. A művészek közül néhányan az art déco, a kubizmus, a szürrealizmus előfutárai, például Oscar Kokoschka és Egonn Schiele. Rajtuk kívül a legkeresettebbek voltak – és ma is azok – az M.Jung, Mela Koehler és B. Loeffler által aláírt vagy mindössze szignóval ellátott lapok.
 Külön fejezet lehetne szentelni a háborús lapoknak. Az első világháború kitörése után megnőtt a levelezőlapok iránti kereslet, mert a lap bizonyult a legtermészetesebb érintkezési eszköznek, hiszen az arcvonalról jövő néhány szavas üzenet is megnyugtatta az otthoniakat, és könnyű volt cenzúrázni. A háborús kiadványoknak számtalan témája volt. Ábrázoltak politikusokat, államfőket, ágyúgyárosokat (Krupp), hadvezéreket, kitüntetett katonákat, pilótákat, lövészárokbeli életet, hadifelszerelést, ágyúkat, tankokat és nem utolsó sorban párizsi taxikat – hiszen ők döntötték el a marne-i ütközetet. A propaganda és gúnyrajzoknak is nagy keletje volt, Budapesten nyomtatták például „A mi ellenségeink” című sorozatot.
A két világháború közötti időszak komoly változást hozott a képeslapok piacán. A modern nyomdatechnika elterjedése és a tömegtermelés igénye kihatott a tárgyválasztásra is. Olyan lapokat kellett kiadni, amik nagy példányszámban is elfogytak. Divatba jöttek az ismert színészek, színésznők és filmjelenetek fotói. Mivel ez a filmgyártók érdekeit is szolgálta, nem biztosítottak maguknak utánnyomási jogot, így aztán amerikai filmsztárok fényképeit is szép számmal adták ki szerte Európában. Újra sok neves művész rajza is kollázsa került a piacra, amikből kis példányszámú sorozatok is készültek.
A második világháborút követően egyre több képeslap jelent meg reklámcéllal. A bor és sörreklámok már a századfordulón is sikert arattak, de ma már megszámlálhatatlan a hasonló céllal megjelenő képeslapok száma. A légi közlekedési társaságok az utasoknak már régen osztogatják az adott cég szolgáltatásait nyújtó lapokat, a gépkocsik képeslapokon történő reklámozása is divat lett, sőt, az éttermek és kávéházak is saját lapokon csalogatják a vendégeket. Ma már a képeslapot felhasználják évfordulók, kongresszusok, fesztiválok különböző belföldi és nemzetközi rendezvények (vásár, kiállítás, stb) népszerűsítésére. Az elmúlt évek során a képeslap visszanyerte aranykorszakbeli dinamizmusát, egyik napról a másikra reagál az eseményekre, és napjaink neves fotó, valamint grafikusművészeinek közreműködésével mind előkelőbb helyett foglal el a hobbik ranglétráján.

Horváth Dezső