A kezdetektől napjainkig

Az 1935-ig 21 kötetben megjelent Révai-lexikon szerint: „A hirdetés a reklámnak egyik legjelentősebb eszköze, a kínálatnak, esetleg keresletnek a sajtóban díjazás ellenében való közhírré tételéből áll… A hirdetések hatását legtöbbször szellemes, megkapó szövegezéssel segítik elő.” A fentiekhez ma már természetesen hozzátehetjük a rádió, televízió és az Internet bekapcsolódását a termékek eladásába, helyesebben reklámozásába. A definíció lényege a „szellemes, megkapó szövegezés” – ebből válogatunk az „őskortól” napjainkig.

Szinyei József (1830-1913) bibliográfus, irodalomtörténész és könyvtáros szerint az első hirdetés az Impartiel Intelligence angol hírlapban jelent meg 1649-ben, imigyen: „Egy candish-i nemes ember a Suffolk grófságból jutalmat tűz ki annak, ki ellopott lovát visszahozza”.

Magyarországon a hirdetések a XVIII. század végétől kezdtek elszaporodni, a XIX – XX. század fordulóján már sok művész, író és költő fantáziáját is „megmozgatták”, József Attila, Karinthy Frigyes és Krúdy Gyula nevéhez is több reklámszöveg fűződik, és a plakátok, számolócédulák, stb. készítői között is több neves grafikust találunk. Tallózásunkat a XIX. század hirdetéseivel, illetve reklámszövegeivel kezdjük. Köztudott, hogy a magyar ember – főleg a XIX. században – büszke volt bajuszára, sok időt fordított gondozására. Ezt természetesen kihasználták a kozmetikai termékek készítői, íme egy 1883-as reklám: „A szép bajusz az ifjú legfőbb dísze. A bajusztalan nem talál a leányoknál szerelemre. Bajusz nélkül nincsen csók. Akinek még nincs bajusza, az csak azonnal rendeljen egy szelencze Musfacher balzsamot. Bámulni fogja az eredményt. Doboza az egész ausztria birodalomba bérmentes megküldés mellett 1 Ft 80 Xr, a pénz beküldése vagy utánvétele mellett.”

Természetesen a hölgyek sem maradtak ki a „megkeresésből: „A Doudre dépilatore elismerten a legjobb szőrvesztő szer, méregmentes, egészen ártalmatlan, a leggyöngédebb bőrt sem támadja meg, minélfogva hölgyeknek kiválóan ajánlható” – olvasható egy 1886-os reklámban. Íme, egy másik 1894-ből: „A kameruni király fekete, mert nem ismeri készítményeimet. Dr. Spitzer arckenőcs, mosdóvíz, salvator-szappan, lyoni rizspor megtisztítja az arczot minden persenéstől, szeplőtől, bőratkáktól, foltoktól. Egy Zulukaffer is hófehér kezeket kap a Rosenfeld kézpaszta használata után”.

A társkeresés sem mai keletű, bár a régi hirdetések jóval szolidabbak voltak a maiaknál: „Alföldi barna, Cupido, Dél-bácskai czigányleány, Havasi rózsa,  Ibolylakedvelő, Kis csintalan, Szívhódító, Tiszaparti kis leány, nem volnának hajlandók emlékverses névjegyet cserélni?” – kérdezi az Ábránd királyfi álnéven hirdető 1886-ban. Egy másik a századforduló idejéből: „Színésznő 19 éves, most végzett, előkelő úri ember tartós ismerettségét keresi. Sürgős levelet a Színházi Élet kiadóhivatalába „Disztingvált” jeligére kérem.”

A vendéglátóhelyek is korán csatlakoztak „intézményeik” reklámozásához: „Mi a külső pompát illeti kitűnik Privorszky kávéháza. az uri utczában, a Libasinszky házban. A legdíszletesebb bútorok díszesítik ez igen csinosan föstett kávé termet; négy billiárd; légszesz világítás; nevezetesebb hírlapok (mindössze 27), egy mellék játék szoba; szóval minden igen csinosan és ízletesen elrendelve” – írta 1839-ben a kávéház tulajdonosa. „Az Angol királynő régismeretes elsőrangú szálloda, mely a gőzhajókikötési hely közelében fekszik, 190 kényelmes bebutorozott szobát és szalont tartalmaz, szobákkal 1 forinttől felfelé. Mintaszerű tisztaság, figyelmes kiszolgálás a szállodatulajdonos személyes vezetése alatt” – írta Schalek Lipót, aki 1880-ban a szálloda tulajdonosa volt.

Horváth Dezső

Plakát.lap.hu | Marketing.lap.hu