A technika fejlődése, a több száz, akár több ezer nyomtatvány elkészítésére alkalmas nyomdagépek üzembe állítása megsokszorozta az előállított termékek számát. Ezt természetesen a reklámszakemberek is kihasználták, hiszen a plakátok, levélpapírok, levélzárók, gyufacímkék kiváló reklámhordozóvá váltak – és ma is azok. Van azonban ennek a területnek egy – a második világháborút követő években teljesen megszűnt és elfeledett reklámhordozója, a számolócédula.

A XIX. század utolsó harmadában a kiskereskedők és a vendéglősök kezdték el használatát, melyek ötvenes – százas kötegekben készültek a nyomdákban. Az üres oldalon a vásárolt árú, vagy a kávéházi, vendéglői fogyasztás értékét adták össze rajtuk, a másik oldal pedig kitűnő reklámhordozónak bizonyult, hirdetve terméket és szolgáltatást. Fénykorát a XX. század első harmadában élte, főleg az Osztrák-Magyar Monarchia területén. A számolócédulákat a díszítő grafika sokfélesége jellemzi. Ábrázolnak gyárakat, üzletportálokat és megszámlálhatatlanul sok árucikket, szolgáltatást, melyet hol bájosan, hol vidáman és sok humorral, hol harsogóan, olykor kihívóan hívták fel magukra a figyelmet. Az egykori vevőket szlogenek, rímes sorok szólították meg, és a kor ízléséhez igazodott stílusuk. A művészi kivitel színvonalát azonban a megrendelők igényessége és nem utolsó sorban anyagi lehetősége határozta meg. A sokszor jellegtelen ábrák és betűk halmazából kiemelkedtek azok a grafikák, melyek például a szecesszióhoz kapcsolódtak, vagy a kor neves művészei (Berény Róbert, Bíró Mihály, Bortnyik Sándor, Faragó Géza, Macskássy Gyula, stb.) alkottak. A híres pezsgőgyárak ( Francois, Törley), a neves italforgalmazók (Dreher, Gottschlig, Zwack), az ismert édességkészítők (Stollwerck, Szerencs), a szalámigyárak (Dozzi, Herz, Pick) megengedhették maguknak a legjobb minőséget és a neves grafikusokat, de a kiskereskedők és kisvendéglők sokszor az olcsóbb nyomdai terméket választották.  A kis cédulák nem csak grafikát, hanem reklámszöveget, háztartási tanácsokat és recepteket is megjelenítettek. Íme egy csokorra való:

"Ki a Szent István malátakávét issza,
Annak a feje mindig tiszta."

"Bátor az indián,
Szent István malátakávét vesz aranyán."

"Szent István malátakávé jó eledel,
Okos leszel, ha ebből eszel."

"A szívem csak érte dobban,
Semmit nem szeretek jobban,
Ezt kívánom, azt az egyet:
A Szerencsi konyak – meggyet."

"Papa, máskor is jó leszek
És egész nap szót fogadok,
Ha estére megint, mint ma
Szerencsi csokit kapok."

"Rossz fát tesz a tűzre, ha nem az
"NDUSTRIA"
Faárúgyár és Fűtőanyag RT-nél szerzi be
tűzifa szükségletét, mert csak ott kap jó száraz
IMPORT TŰZIFÁT"

Már a XIX. század végén divat volt a magyar árúk népszerűsítése a piacon:

"Hazafiasan cselekszik az a magyar asszony,
aki a külföldi árúk helyett
BÉKÉSSY és Tsa. Debreczeni czég
SZAPPANAT vezeti be háztartásába."

Háztartási tanácsként: "Hogyan tartjuk el a borjúhúst? Nyáron is napokig eláll a pincébe, ha csalán közé rakjuk. Ecetes rongyba csak marhahúst lehet csavarni, a borjúnak rossz íze lesz tőle." Egy "Maggi számolócédulán a szágóleves elkészítését olvashatjuk és az "Oetker" céduláinak mindegyikén süteményrecept található.

A színes kis cédulákat nézegetve sok mindent megtudhatunk. Emlékezhetünk híres, már-már elfeledett cégekre, termékekre, azonosíthatunk még létező vagy rég lebontott üzleteket, házakat. Tanulmányozhatjuk az akkori divatot, ráismerhetünk színészekre, képzőművészekre, de felidézhetjük a "boldog békeidőket", vagy akár az I. világháború borzalmas és "derűs" pillanatait is.

A kis helyen elférő, albumba rendezhető színes cédulák már megjelenésük után rendkívül népszerűek voltak, főleg a fiatalok körében, de felkeltették a gyűjtők érdeklődését is – ők mentették át az utókor számára a ma már reklámtörténeti jelentőséggel bíró cédulákat. Főleg az ismert grafikusok nevével fémjelzettek, a kőnyomatos technikával készültek, a szecessziós ábrázolásúak és csak a saját boltjaikat hirdető, kis példányszámban megjelentek a legkeresettebbek. A gyűjtés a II. világháborút követően hosszú ideig erősen visszaesett, de napjainkban újra virágkorát éli. Gyűjtőinek külön örömet és nem kis feladatot jelent kormeghatározásuk, hiszen egyéb nyomdai termékekkel ellentétben a számolócédulák meglehetősen információszegény nyomtatványok. A nyomda többnyire azonosítható, de a megjelenési évszám és a tervező grafikus neve már kevésbé. Így a kormeghatározás során a hirdető cég és a termék megjelenési idejének kinyomozása az irányadó. Papírrégiség árveréseken ma már tucatjával fordul elő, gyakran előfordul, hogy egy-egy ritkább darabért több ezer forintot is fizetnek. A "másodvirágzás" újra aktuálissá tette a Reklámélet 1938-ban megjelent jellemzését a számolócédulákról: "Azért született a világra, hogy mosolygó színes arcával mindenkit meghódítson, akinek egyszer a keze ügyébe kerül, vagy akinek pillantása reá esik…." │Horváth Dezső

Elektronikus számla, a valószinűsíthető jövő: http://e-szamla.lap.hu/     

Számolócédulák a Civertan Grafikai Stúdió gyűjteményében: http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=1358