A Google-nek számos logója volt, amióta „BackRub”-ról Google-re keresztelték. A jelenlegi hivatalos logójukat Reth Kedar tervezte, és a logotípia elkészítéséhez a Catull betűtípust (Gustav Jaeger által tervezett régies stílusú serif betűtípus) használta. A cég a logó sok változatát és sokszor vicces verzióját használja, néha rajzos, karikatúrás változatokat, vagy speciális eseményekre (mint az Olimpia), ünnepekre, híres emberek születésnapjára készített verziókat. Ezek a speciális logók, melyek közül sokat Denis Hwang tervezett a „Google Doodles” (firkál, firka) név alatt váltak ismertté.

1998-ban Sergey Brin, a Google egyik alapítója készítette el a Google betűk első számítógépesített változatát úgy, hogy előtte gyorsan megtanulta használni az ingyenes GIMP grafikai programot. Hozzáadták a felkiáltó jelet a Yahoo! logóját majmolva. „Egy csomó színezési, szín használati iteráción mentünk végig...” – mondja Ruth Kedar, a grafikus, aki a mára elhíresült logót tervezte. „Végül az alapszíneket választottuk, de ahelyett, hogy a minta szép rendben állt volna, az L betűhöz egy másodlagos színt használtunk, ami visszahozta kicsit azt az eredeti ötletet, hogy a Google nem követi a szabályokat.

Kedar professzorasszisztens volt a Stanford egyetemen, itt ismerte meg a Google alapítóit, Sergey Brint és Larry Page-et. Sergey és Lary nagyon jó keresőmotort írtak (ezt a történetet mindenki ismeri), viszont nem voltak grafikusok - bajban voltak tehát a logóval.  Tudtak azonban Kedar grafikusi végzettségéről (Ruth ekkoriban indította az Art.Net-et – ami az egyik első grafikusoknak szóló közösségi oldal volt), így megkérték a lányt, hogy álljon elő néhány ötlettel. Ruth elő is állt az első verzióval, ami ezen a képen látható. 

 
Sergey és Lary csak annyit tudott biztosan, hogy a majdani Google logónak a „Google" feliratra kell épülnie. Így készült el ez első verzió, az igen unalmas Adobe Garamond betűtípusra épülve. Bár a Google alapítóknak tetszett az ötlet, ezt később mégis elvetették, és elkészült a második verzió. 

 
Ebben a verzióban Kedar a két O betűvel operált - a célkeresztre utaló grafikai elem a precizitást és a pontosságot jelképezi. Itt láthatjuk először az azóta már híressé vált „Catull" betűtípust. A „célkereszt" ötletet továbbgondolva született a harmadik verzió - ezúttal azonban feltűnnek a „Google alapszínek" is, a sárga-piros-kék-zöld. 

 
„A Google az olimpiára megy" jegyzi meg nevetve Kedar azzel a logóval kapcsolatban egy Wired interjúban. Hogy ne legyen ennyire „olimpikonos", a következő verzióban megjelent egy stilizált nagyító is. 

 
Ezt a verziót viszont a Google alapítók nem szerették: „tetszett nekik a célkereszt.. és a nagyító is.. de együtt a kettő már nem" - mondja Kedar. Megszületett hát a „csak nagyítós" változat.

 
A mosoly talán egy kicsit túl sok volt, így ez a változat sem ment át a rostán. Kivették tehát a nagyítót - azonban az alapítók mindenáron jelezni akarták, hogy a Google nem egy „komoly, nyakkendős" produktum, ezért Kedar a betűk „megtáncoltatásával" vitt némi játékosságot ebbe a verzióba.

 
Ezt később elvetették, és abban, maradtak, hogy inkább csak a színekkel játszanak - jelképezzék az alapszínek a Google „játékosságát". Kedar elmondása szerint a kék-piros-sárga sorból kilógó zöld L betű azt jelképezi, hogy a Google nem követi a szabályokat...  ÉS elkészült végre a híres logó: