Cégér, a logó közterületi megjelenése

Először Elzászban egy boldog nyaralás során tűnt fel, milyen míves, szép cégérek díszítik az óvárosok homlokzatait. Fotósként elkezdtem gyűjteni, majd ezt kiegészítettem a cégtáblával is, akkor még nem fogalmaztam így meg, hogy a céges logók egyik megjelenési formáját kezdtem leképezni, és archívumba rendezni. Később gyakran jártam Hanza-városokban, ahol a házak legfelső emeletén címerszerűen jelent meg a cégér, a korabeli logó, ami jelezte hogy eredetileg abban az épületben a középkorban milyen család milyen iparággal, a kereskedelem melyik területével foglalkozott. Ha úgy tetszik, a céhek megjelenésekor, foglalkozásuk, szakterületük megkülönböztetett jelzése is volt ezekben a városokban a cégér.

Ezekben a jelképekben jellemzően valamilyen szakma, foglalkozás, szakműhely jelképes eszköze, tárgya került megjelenítésre, amely vagy a készítményre, vagy a használati eszközükre utalt, illetve azok kicsinyített mása került keretbe foglalva ki a közterületre, az üzlet fölé, vagy a ház falára.

A legelső ami gyűjteményem darabja lett, egy mosoda cégére volt, amibe egy kékruhás hölgy egy lavórba ruhát öblített. De ilyen tárgy volt egy borbély tányér, esetleg egy szekér, de borotvát is láttam. Amikor megjelentek a vendéglátóhelyek Európa szerte, ők is használtak cégért, melyen több esetben nem a foglalkozásuk jelent meg, hanem a fogadó elnevezésére utaló tárgy vagy ábrázolás. A szakma a cégér kategóriába sorolja a szégyentáblát is, hiszen a nyelvben ez úgy jelent meg hogy cégéres gazember, a hűtlen asszonyt pedig cégéres kurva névvel illették. Mezőgazdasági területeken először a határcövekek amiket határjelzésre szórtak a földbe, jelezték hogy onnantól már más tulajdonosa van a területnek. Később erre kerültek fel a családra vagy a termelési területre utaló jelképek. Szerencsére egyre több cégér jelenik meg napjainkban, melyben a cégek logói, jelképei jelennek meg a közterületeken.