Legfrissebb bejegyzések:
2017-07-25
Dinnye címke grafikai tervezése
 | részletek
Egyre több vállalkozó, illetve termelő igyekszik termékét és terményét reklám grafikai címkével ellátni. A külföldi jellemzően görög dinnyék már évek óta felcímkézve kerülnek az elárusítóhelyekre...
2017-07-05
Tervezés, design, szerkesztés, előkészítés és tipográfia
 | részletek
A Civertan Grafikai Stúdió vállalja katalógusok, szórólapok, prospektusok, reklám kiadványok, leporellók készítését. Vállalja a teljes tervezési, tipográfiai, képszerkesztési, ellenőrzési és...
2017-06-30
Nyomdai előkészítés, kiadvány szerkesztés, tördelés
 | részletek
A Civertan Grafikai Stúdió mindennapos feladatai közé tartozik kiadványok, prospektusok tördelése, szerkesztése és grafikai terve, valamint a végleges elfogadott anyag nyomdai előkészítése. Ilyen...
»» minden bejegyzés


Az étlap és menükártya története

Gasztronómiai emlékeink rendkívül érdekes darabjai a szállodák, éttermek, kávéházak és az ott rendezett bankettek, vidám mulatságok megmaradt étlapjai és menükártyái. Tartalmukból, kivitelükből követni lehet egyes korszakok étkezési kultúráját, művészi és gasztronómiai ízlését, de következtetni lehet a társadalmi élet fejlettségére is.

Az étlap és itallap mindig is az üzlet tükörképe. Fő célja az árak közlése mellett a teljes választék bemutatása. Mérete, a kivitelezés igényessége, díszítése, esetleges grafikák alkalmazása, a választék bősége mindig tükrözi az adott üzlet színvonalát és hagyományait. Fentiek miatt mindig nagyon ügyelni kell az étlapok tartalmára, szakszerűségére, esztétikus szöveg elrendezésére, választékosságára és nem utolsó sorban a többnyelvűségére.

étlapAz étlapok fajtái szerint ismerünk napi, ezen belül déli és esti, továbbá heti és állandó étlapot. Az utóbbinál általában az a gyakorlat, hogy napi menüt ajánló betétlapot helyeznek bele.

Az étlap története mind nálunk, mind Nyugat-Európában rövid múltra tekinthet vissza. Megjelenését a különböző kultúrtörténeti munkák szinte egybehangzóan a XVIII. század végére teszik és a franciák, valamint az osztrákok próbálnak osztozni az első étlapok megjelenésének dicsőségében. A Tények a franciákat igazolják: Mai ismereteink szerint a legrégibb, eredetiben is fennmaradt étlap 1791-ből, a párizsi „Grande Taverne de la Republique”-ből való.

A hazai étlapok megjelenése valószínűleg az italmérési rendeletek és törvények megjelenésével is összefügg, mivel ezek az árat is megszabhatták. Nagyon valószínű azonban, hogy a kezdetekben – a XVII. – XVIII. század fordulóján – ez úgy történt, hogy egy táblára krétával írták az árakat, vagy szóban közölték a vendéggel.

Miután régebbi írásos emlékünk nincs ezzel kapcsolatban, az étlap megjelenését hazánkban a XIX. század elejére tehetjük. A legrégibb fennmaradt étlap a Nyíregyházi Levéltár tulajdona, 1834-es keltezésű.

Becslések szerint a XIX. század étlapjaiból mindössze 30-40 példány maradhatott fenn, ezért kultúrtörténeti értékük igen jelentős.

A századforduló elejéről származó étlapok nagyon sokban különböznek a XIX. század béliektől. Míg az első étlapok egylapos nyomtatványok voltak, addig az e század eleiek kettő, négy, vagy hat laposak. Borítójuk szecessziós grafikákkal díszített és az ételek felsorolása mellett zsúfolva voltak hirdetéssel.

A legelőkelőbb éttermek, szállodák és kávéházak – Grand Hotel Hungária, Ritz, Gellért, New York – kezdetben megengedhették maguknak, hogy a napi étlapot nyomdai úton állítsák elő, de a magas költségek miatt kénytelenek voltak visszaállni a stenciles, gépelt vagy kézzel írott formához. A húszas, harmincas, negyvenes évek étlapjai még a legelőkelőbb helyeken is így készültek, vagy azt a megoldást alkalmazták, hogy az előre nyomtatott étlapra gépírással vagy kézzel vezették rá a napi ajánlatot. Több előkelő helyen alkalmaztak házinyomdát, az így készült étlapok a stencilnél jobb minőségűek voltak.
étlapA II. világháború utáni első évtizedek nem sokat változtattak az étlapok formáján, még a jó „öreg” Gundel is megelégedett a stencilezett példányokkal. Később egyre több étterem engedhette meg magának, hogy nevével és képével, vagy egyéb díszítésekkel ellátott étlaptartót készíttessen magának. A napi ételajánlat – mint sok helyütt ma is – sima, sokszorosított lap, de a tartó már megfelelő küllemet mutat. A hetvenes – nyolcvanas években az első osztályú éttermek és szállodák – főleg az idegenforgalom miatt – már mutatós főleg magyaros motívumokkal díszített étlapokat nyomattak maguknak. A nyolcvanas évek közepétől újabb lendületet vett a minél díszesebb kiállítású étlap és itallap készítése. A nagyobb éttermek és szállodák saját fotóikkal ellátott, színvonalas nyomtatványokkal próbálták a vendégeket magukhoz csalogatni.

A rendszerváltást követő privatizáció feloszlatta a vendéglátó birodalmat is, ezért az új tulajdonosok az üzlet megváltozott képének megfelelő – rendkívül költséges és szép kivitelű – étlapokat és itallapokat nyomatattak, melyeket a rendelés után azonnal „begyűjtenek” az éber pincérek a vendég asztalától.

Régi bálok, baráti találkozók, bankettek, szilveszteri mulatságok, diplomáciai és sportfogadások kedves emlékeit őrzik a menükártyák. Miután ünnepélyes, emlékezetes eseményekkel kapcsolatban, egy – egy alkalomra készítették, még a legrégebbről fennmaradt példányok is igen díszes egyedi kivitelűek. Szövegét papírra, kartonra, selyemre, fára, pergamenre egyaránt nyomtatták vagy írták. A menülapokon – ellentétben az étlappal – nincs ármegjelölés és választási lehetőség sem, hiszen egy, az eseményre készült ételsort tartalmaz. Kivételek persze előfordulnak. Éttermek, szállodák szilveszteri menükártyái általában két menüsort tartalmaznak sokszor ármegjelöléssel.

menükártyaEredete jóval régebbi az étlapokénál. A kultúrtörténeti kutatások szerint Heliogabalus császár idején vált rendszeressé, hogy a felszolgálásra kerülő ételek nevét kikiáltó tette közzé, majd a házigazda ugyanezt arany táblácskába vésve emlékül adta vendégeinek.

A későbbi évszázadok eseménytelenül teltek el a menülapok történetében, a középkor nem igazán kedvezett a gasztronómia fejlődésének. A régi görög és a rómaiak étkezési kultúráját a renaissance támasztotta fel. Mátyás király lakomáiról több szerzőtől van részletes leírásunk, de menülapok használatára nem találtak utalást.

A Nyugat-Európában fennmaradt első menülap több forrás szerint 1470. évi és Nevil György érseki beiktatásának ünnepére készült.

Hitelesnek mondható, fennmaradt magyar menükártyák többsége a múlt század második feléből származik. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum legrégibb darabja 1863-ból való.
A fennmaradt példányokat vizsgálva kiderül, hogy a menülapok által propagált események többsége az akkori nagy szállodák és éttermek különtermeiben zajlott, a kisebb vendéglők inkább családi események – esküvő, névnap, születésnap – megrendezésében jeleskedtek.

Az első világháború és az azt követő időszak nagyon kevés rendezvényt, ünnepi eseményt hozott – legalábbis a fennmaradt menükártyák tanúsága szerint. A harmincas –  negyvenes években főleg a protokoll rendezvények domináltak, míg a háború utáni időszak – főleg a társadalmi változások miatt teljes visszaesést mutat. A későbbiekben a diplomáciai és sportrendezvények révén újra divatba jöttek a menükártyák, de a magánrendezvények, továbbra is elmaradtak. Némi változatosságot hoztak a nagyközönségnek szóló menülapok terén a vacsoraversenyek, szakácsparádék és idegenforgalmi rendezvények. A helyzet a mai napig sem változott, a választék talán csak a szállodák és nagyobb éttermek által rendezett szilveszteri mulatságok menükártyáival bővült.

Horváth Dezső

Étlap.lap.hu | Arculatikézikönyv.lap.hu


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére



Add a Facebook-hoz

Nemzeti és Történelmi Emlékhelyek látványtérképen
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.